Az Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladata a jól irányított állam támogatása, melynek érdekében az ÁSZ a jelentések mellett elemzéseket, tanulmányokat is készít. Napjaink komplex, dinamikusan változó környezetében különösen fontos, hogy a legfelsőbb ellenőrző intézmények relevánsak, hitelesek és rugalmasak legyenek, az aktuális eseményekre pedig „valós időben”, gyorsan reagáljanak. Az Egyesült Királyság Számvevőszékének „rapid audit” gyakorlatára alapozott, rövid, kizárólag a tényeket összefoglaló, főként az állampolgároknak címzett ún. rapid elemzéseink a naprakész tájékoztatás mellett lehetőséget adnak arra, hogy hitelesen és gyorsan lépjünk fel a félretájékoztatás ellen. Úgy vélem, hogy gyorselemzéseink révén már több ízben tudtunk eredményesen rávilágítani a társadalom széles körét érintő kérdéskörökre, illetve felhívni a figyelmet a területeken jelentkező dilemmákra, kockázatokra.

 

A foglalkoztatáspolitika is egy ilyen, a társadalom minden szegmensét érintő ügy, így nagyon fontosnak gondolom, hogy a számvevőszék elemzése rámutat a területen történő folyamatokra. Míg kollégáim ezt természetesen a szakma nyelvén tették meg, én megpróbálom ezt most a közjó nyelvén átgondolni.

 

Nagyon fontos, hogy mindenki érdekelt legyen abban, hogy aki Magyarországon akar dolgozni, az itthon tudjon dolgozni, vagyis az állam teremtse meg mindenki számára az esélyegyenlőséget az országunkban munkához jutáshoz. Néhány évvel ezelőtt még komoly akadályokkal kellett szembenéznünk. A munkaadók nagyon magasnak érezték a terheket, a munkavállalók pedig borítékban kérték a pénzüket, mert akkor nem kellett járulékot, adót fizetni. Egy átláthatatlan, feketéző gazdaság alakult ki, amelyben mindenki csak úgy tett mintha betartaná a szabályokat. Ennek pedig nem csupán a családok életére, illetve a vállalkozók tevékenységére volt nagy hatása, de a magyar gazdaság teljesítményét sem lehetett már reálisan kimutatni. Annak érdekében, hogy a munkaerőpiaci kereslet - kínálat ne boruljon fel, az állam és a vállalkozók megegyeztek, és egy hat éves bérmegállapodás alapján járulékcsökkentés indult el. Ennek jelenleg az utolsó événél tartunk: 2017-től kezdődően, a 27%-ról a tavalyi esztendőre már 15,5 %-ra csökkent a szociális hozzájárulási adó mértéke.

 

 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bérterheknek két nagy része van: az egyik a büntetésként érzékelt adó, a másik pedig a nyugdíjjárulék, a szolidaritás költségei, illetve betegség és gyógyítás esetén a segélyek fedezete. Úgy gondolom, hogy óriási európai vívmány az, hogy száz év alatt felépült egy kollektív szolidaritási alap hazánkban is. Ez nem terhe a bérnek, sőt, ahogy erről már többször is beszéltem, az egészség, a nyugdíj, az árvaellátás, illetve a betegség esetén járó jövedelem egy sok évtizedes érték, amit meg kell tartani. Akkor, amikor a kormányzat csökkentette a mértékét, és mégsem jutott kevesebb pénzhez, talán mondhatjuk úgy, hogy a világ csodája történt, hiszen nem csupán legalizálódtak, de emelkedtek is a bérek amellett, hogy a magyar gazdaság nem nőtt ilyen arányban. Ez úgy történhetett, hogy a hozzáadott érték összességében nem nőtt, de a bérekben hatalmas növekedés történt, így az állam több személyi jövedelemadóhoz és többlet járulékhoz jutott, miközben csökkentek a kulcsok. A kulcsok csökkenésével egyetemben pedig a mintegy 25%-os arányú fekete gazdaság Európa egyik legalacsonyabb sávjába húzódott le.

 

A magyar gazdaságpolitika kulcskérdése, sőt sikerének titka a foglalkoztatáspolitika sikere, amely mögött egy olyan ösztönző, állami akadályokat lebontó folyamatot kell látni, amely egyrészről priorizálja, hogy mindenki dolgozzon, másrészről pedig lehetőséget is ad erre.

Többek között a kultúra az, ami miatt jó Magyarországon élni, illetve jó európainak lenni. Ebbe pedig szerintem beletartozik a foglalkoztatás kultúrája, az átláthatóság kultúrája, a kreativitás, a szabadság megélésének kultúrája, a motiváció, a lehetőségek, illetve az esélyek is. Nagyon fontos, hogy az állam lássa ebben a szerepét és ne akadályozza az embereket. Véleményem szerint ezt 2019-re sikerült elérni, most pedig már az a kérdés, hogy hogyan tudjuk ezt minőségibbé tenni.

 

Erre egészen drasztikus válaszom van. Meggyőződésem, hogy az ember annyira értékes, hogy egyáltalán nem kellene adóztatni, azaz büntetni azért, mert dolgozik.  A nyugdíj, valamint a betegségek és tragédiák anyagi túlélése miatt fontos, hogy van egy államilag szervezett, központosított rendszer, amelynek része, hogy járulékot fizetünk. De nem terhet. Ezért amennyire csak lehet, az adókat vissza kell venni.

 

A kormányzat meg is kezdte a lépéseket. Először a nyugdíjasokat szabadította fel az adófizetés alól, 2019. január 1-jétől ugyanis a munkát vállaló nyugdíjasok mentesültek a nyugdíjjárulék, valamit a természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetési kötelezettségétől. 2020. január 1-jétől a négy vagy több gyermeket nevelő anyák kaptak az összevont adóalapjuk után teljes szja mentességet. Ezt követően 2020. július 1-jétől már nemcsak a munkaviszonyban álló, hanem foglalkoztatási formától függetlenül, minden munkát végző, saját jogú nyugdíjas mentesült a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól. Legutóbb pedig arról döntött a kormány, hogy a 25 év alatti fiatalok 2022. január 1-jétől, a nemzetgazdasági átlagkereset mértékéig, az összevont jövedelmük esetében teljes személyi jövedelemadó mentességet kapnak. Tehát a szolidaritás közös élményébe való részvételre, a biztonság megélésére kezdjük ránevelni a fiataljainkat.

 

Fontos lépések ezek annak érdekében, hogy lehetőleg mindenki Magyarországon keresse a megélhetését.  Nyilvánvaló, hogy ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Ezért is gondolom azt, hogy az a jó adóvita, amely arra világít rá, hogy hogyan tudjuk a nulla százalékos személyi jövedelemadót megközelíteni minél gyorsabban.

 

Az elemzést itt érheti el.