A világeseményt eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg Budapesten, a járványügyi helyzetre való tekintettel azonban erre az évre halasztották. A különféle bizonytalanságok és változások után óriási érdeklődés mellett valósult meg a rendezvény. Úgy vélem, hogy az elmúlt napok programjai, illetve a hatalmas tömeg előtt elhangzott záró szentmise a nyitás, az újraindulás és a reménység szimbolikus, közös ünnepe volt.

 

Magyarország 83 év után rendezhette meg ismét a világeseményt, amely előtt nagyszabású nyitóünnepséggel tisztelgett. Az eseményre szeptember 5-én került sor a Hősök terén, amely a pápai legátus által celebrált, elsőáldozással egybekötött nyitó szentmisével ért véget.

 

Az egyhetes rendezvényen számos kulturális programon vehettünk részt, amely minden korosztály számára lelki- és kulturális feltöltődést, gazdagodást jelentett.

 

A szeptember 12-én megrendezésre kerülő záróünnep igazi örömünnep volt mindannyiunk számára. A kongresszus záró szentmiséjét, a Statio Orbist Ferenc pápa celebrálta, ami azért is különleges, mert 21 éve jelent meg utoljára személyesen katolikus egyházfő hasonló eseményen. A Szentatya számára is láthatóan felszabadult örömet jelentett az ünnepség, hiszen két éve nem vett részt hasonló nagy rendezvényen a járvány miatt.

 

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy részese lehettem ennek a magasztos élménynek, és személyesen is megtapasztalhattam a kongresszus kivételes hangulatát.