Egy ösztönző államnak nemcsak aktívnak kell lennie, hanem rajta kell tartania az ujját a gazdaság ütőerén, és a gazdaság pulzusszámának ismeretében hozni meg jól célzott intézkedéseit – emeltem ki „Az ösztönző állam – sikeres gazdasági újraindítás 2022” címmel szervezett szakmai konferencián, amelyen sor került „Az ösztönző állam válságkezelése II.” tanulmánykötet bemutatójára is.
Amikor az ösztönző államot bemutató könyvsorozat ezen kötete készült, még nem tudtuk, hogy milyen új gazdasági és társadalmi kihívások várnak ránk. De véleményem szerint a mai helyzetben is hasznos, hogy állami és vállalati vezetők, valamint tudósok közreműködésével sikerült egy olyan értékközpontú és ezért értékteremtő könyvet összeállítani, amely a magyar gazdaság újraindításának sikertényezőit többféle nézőpontból, komplexen mutatja be.
Jó lett volna, ha a kötet megjelenése kapcsán rendezett konferenciát ünneplésre tudtuk volna szánni, mögöttünk hagyva egy válságot, amelyből sikeresen ki tudtunk törni. Ünneplésre lenne is okunk, azonban időnk nincs, mert újabb, talán még nehezebb kihívásokkal kell szembenéznünk. Ezért a konferencián elhangzott előadásomban nem ismételtem meg a könyvben – a munkatársaimmal közösen - leírt gondolatokat, hanem inkább arról beszéltem, hogy az elmúlt évek sikeres költségvetési konszolidációja, a válság negatív gazdasági hatásainak tompításában elért eredmények, majd a gazdaság gyors és dinamikus újraindítása milyen tanulságokkal szolgálhat.
A két általános tanulságot a következőképpen fogalmazhatjuk meg: válsághelyzetekben az állam szerepe felértékelődik, mivel a piac csak nagy veszteségek árán tud az új helyzetekhez alkalmazkodni, illetve az államnak aktív, ösztönző szerepet kell vállalnia, pótolnia kell a vállalkozások és a lakosság kiadásainak csökkentése miatt kieső keresletet, a költségvetési hiány és az államadósság növelésének árán is.
A támogatásoknak célzottabbaknak kell lenniük, olyanoknak, amelyek közvetlenül elsősorban nem a keresletet, hanem a kínálatot serkentik. Szemléletes lenne e célzott támogatásokat „drónpénzeknek” nevezni, utalva arra, hogy ezek is felülről jönnek, azaz az állam adja a gazdaság szereplőinek, de jól megtervezett, bemért pontossággal. Az Állami Számvevőszék már régóta szorgalmazza, hogy a költségvetési pénzek elköltését eredménykövetelményekhez kössék. Ennek a megvalósítására soha nem volt annyira szükség, mint a következő hónapokban, években lesz.
Az ÁSZ is fellőtte a saját megfigyelő drónjait. A múlt év ősze óta rendszeresen gyűjti a makrogazdasági és a költségvetési folyamatok adatait, és ezekről havi monitoring elemzést készít és hoz nyilvánosságra. A gazdasági helyzet ugyanis hónapról hónapra változik. A folyamat tanulmányozásához úgy vélem, hogy a most megjelent tanulmánykötet is hasznos útmutatóul szolgál. Ezért a könyv szerkesztőinek és szerzőinek ezúton is gratulálok és szívből ajánlom elolvasásra mindazoknak, akik szeretnének sokoldalú és árnyalt képet kapni társadalmi és gazdasági környezetükről.
