Az elmúlt 10 évben az Állami Számvevőszék elemzésekkel támogatta a Költségvetési Tanács munkáját, amellyelhozzájárult ahhoz, hogy a Költségvetési Tanács valamennyi döntését konszenzussal hozta meg.
2012. októberében módosította az Országgyűlés az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvényt, kiegészítve egy új bekezdéssel a törvénynek az ÁSZ feladatait meghatározó 5. §-át. A beiktatott szöveg a következő: „Az Állami Számvevőszék az elnök 13. § (2) bekezdés l) pontjában foglalt feladataihoz kapcsolódóan elemzéseket és tanulmányokat készít, ezek rendelkezésre bocsátásával segíti a Költségvetési Tanácsot feladatai ellátásában.”
Idén, azt gondolom, indokolt volt áttekinteni, hogy a törvénymódosítás óta eltelt 10 évben az Állami Számvevőszék miként tett eleget ennek a feladatának. Az összegzést a most nyilvánosságra hozott elemzés elvégzi.
Az elemzést szándékosan nem én készítettem el és jegyeztem, hasonlóan az összes olyan elemzéshez, ami a Költségvetési Tanács részére készült. Az Állami Számvevőszék elnöke ugyanis hivatalánál fogva tagja a Költségvetési Tanácsnak, így nem készítője, hanem voltaképpen címzettje volt ezeknek az elemzéseknek. A Költségvetési Tanácsról szóló törvényi szabályozás megerősíti ezt az értelmezést, amikor rögzíti „A Tanács és annak tagjaként eljáró személy által képviselt álláspont, meghozott döntés az Állami Számvevőszék elnökét és a Magyar Nemzeti Bank elnökét elnöki feladatainak ellátása során nem köti.” (Stabilitási törvény 15. §. (4) bekezdés második mondata). Ez nyilván igaz fordítva is, azaz az Állami Számvevőszéknek a Költségvetési Tanács részére készült elemzéseiben foglaltak az Állami Számvevőszék elnökét a Költségvetési Tanács tagjaként nem kötik. Erre tekintettel viszont az volt a célszerű, ha a Költségvetési Tanács részére az Állami Számvevőszék keretei között készített elemzéseket nem az Állami Számvevőszék elnöke jegyzi. Ezért mindig volt az Állami Számvevőszéken belül egy vezető, aki megbízásomból ezt a munkát felügyelte. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, és a különböző elemzések elkészítésében a 10 év alatt közreműködő mintegy százötven-kétszáz számvevőnek színvonalas munkájukat.
Már az Alaptörvény elfogadásakor bölcs megoldásnak tartottam, hogy a Költségvetési Tanácsnak hivatalból tagja lett a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke. Miért? Mert ezáltal a két független intézmény vezetőjén keresztül a Költségvetési Tanács döntéselőkészítő tevékenységébe becsatornázódik a monetáris politikai megközelítés és a fiskális politikával kapcsolatos ellenőrzési tapasztalat. A gyakorlat maximálisan igazolta az előzetes véleményemet, mivel a Költségvetési Tanács munkájában mindvégig érvényesült a két megközelítés, valamint a Költségvetési Tanács elnöke által képviselt tudományos megközelítés szinergiája.
![KTules2](/storage/upload/2020/KTules2.jpg)
Az Állami Számvevőszékről szóló törvény idézett kibővítése egy tanulási és fejlődési folyamatot nyitott meg az Állami Számvevőszék szakmai munkájában. Az Állami Számvevőszék munkatársai új módszert dolgoztak ki a költségvetési kockázatok értékelésére, amelyet a költségvetési törvényjavaslatok számvevőszéki véleményezése során is hasznosítani tudtunk. Az elemzések azonban nem korlátozódtak a rövidtávú költségvetési folyamatokra, hanem számos olyan elemzés készült, amelyek az államadósságszabály teljesülésének a középtávú kockázatait értékelték, ideértve azt is, hogy mely tényezők segítik az államadósságmutató folyamatos és fenntartható mérséklését.
Ennek kapcsán kiemelném, hogy az Állami Számvevőszék elemzései – a Költségvetési Tanács munkájának segítésén keresztül – végsősoron a Magyarország Alaptörvényében rögzített államadósságszabály teljesítéséhez járultak hozzá. Miért fontos ez? Azért, mert – ahogy ezt Dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke több publikációjában is kifejtette – a magyar költségvetési politika 2012-től kezdve végre tényleg szabályalapúvá vált. Az Országgyűlés az Alaptörvény elfogadásával vállalta azt az önkorlátozást, hogy csak olyan éves költségvetéseket fogad el, amelyek révén a magyar állam eladósodottsága és így pénzügyi sérülékenysége csökken. Azt gondolom, hogy nem lehet túlértékelni ennek a törekvésnek az Alaptörvénybe foglalását egy olyan időszakot követően, amikor az államadósság meredeken emelkedett, és finanszírozása igen nagy mértékben csak külföldi források bevonásával volt biztosítható. A 2012. óta eltelt időszakban az államadósságszabály valóban az Országgyűlés önkorlátozásaként működött, mivel az Országgyűlés egyetlen esetben sem próbált meg az adósságszabállyal ellentétes költségvetési törvényjavaslatot elfogadni, azaz a Költségvetési Tanácsnak nem kellett a vétójogát gyakorolnia.
A Költségvetési Tanács vétójoga egy végső garanciája az államadósságszabály betartásának. Normál esetben az Országgyűlés maga is tiszteletben tartja ezt az alkotmányos és – nem mellesleg – ésszerű követelményt, és Magyarország gazdasági stabilitásának érdekében nem feszegeti annak határait. Ebből adódóan nem kifogásolja azt sem, hogy az államadósságszabály betartatásának az Országgyűléstől független intézményi garanciái vannak, nevezetesen a Költségvetési Tanács, és annak a vétójoga. Joggal élhet bennünk a gyanú, hogy akik az intézményi garanciákat támadják, azok az állami eladósodottság csökkentésének a fontosságát kérdőjelezik meg, és rövidtávú érdekektől vezérelve feláldoznák Magyarország gazdasági stabilitását.
A Költségvetési Tanács részére készült számvevőszéki elemzéseknek, és az ezekről készült összefoglalónak van egy nagy tanulsága. Az, hogy az államadósságszabály nemcsak a költségvetési politika számára határozott meg teljesítendő követelményt, hanem igazodási pontot jelentett a gazdasáságpolitika egésze számára is. A szabályalapú költségvetési politikának ugyanis nem az a lényege, hogy az Országgyűlés egy-egy év költségvetési hiányát egy előre meghatározott szint alatt tartsa, hanem az, hogy a kormányzat olyan fenntartható politikát folytasson, amely mellett a gazdaság gyorsabban nő, mint az államadósság, azaz az Országgyűlés nem egyre növekvő, hanem egyre csökkenő adósságtörlesztési terheket rak a jövő generációk vállára.